Serdülőkorban a rendszeres testmozgás prevenciós hatása kiterjed mind az aktuális, mind pedig a felnőttkori egészségi állapotra. A rendszeres testmozgás prevenciós hatása rendkívül sokrétű. A fiatalkori rendszertelen testmozgás képes előre jelezni a felnőttkori testarányoknak megfelelő testsúlyt (Menschik és mtsai, 2008).
A fizikai aktivitás hozzájárul többek között a szív és érrendszeri megbetegedések, a csontritkulás az elhízás és az ezzel gyakran egybeköthető diabétesz kialakulásának a megelőzéséhez. Pozitív hatással van a mentális egészségre is: csökkenti a szorongás (Petruzzello et al., 1991) és depresszió mértékét. Végül kiemelt említésre érdemes a testmozgás pozitív hatása a szubjektív
jóllétre 2000).
A rendszeres testmozgást végzők jóval kedvezőbben ítélik meg saját egészségi állapotukat, jobb pszichés közérzetről és kevesebb fizikai betegségtünetről számolnak be, mint a mozgásszegény életmódot folytatók vagy az elégtelen testmozgást végzők (Pikó, 2002). A mérsékelt vagy a jelentős mértékű testmozgás viszont egyértelműen kedvez a jó közérzetnek és életminőségnek Aszmann (2003) serdülőkorban legalább napi egy órás intenzív mozgást tart kívánatosnak. Ehhez képest felmérések adatai azt mutatják, hogy Magyarországon a serdülők mintegy egyharmada (32,2%) végez elfogadható mennyiségű testmozgást. Ugyanakkor köztudott, hogy a testmozgás mértéke a nemekkel is összefüggésbe hozható módon (azaz főként a lányok körében) az életkorral csökken.
Ez igazolható mind a nemzetközi, mind pedig a hazai (Pikó és Keresztes, 2007) fiatalok körében. A testmozgást serdülőkorban számos tényező befolyásolja. Ilyenek a társadalmi gazdasági (a szülők iskolázottsága, a család anyagi helyzete és az ehhez kapcsolódó életfeltételek stb.), egyéni (önértékelés, énhatékonyság stb.), társas (szülői és kortárshatások), szociokulturális (életmód, kulturális szokások stb.) tényezők. Jelen vizsgálatunkban a serdülők testmozgását a következő egyéni és társas pszichológiai tényezőkkel kapcsolatban vizsgáltuk: énhatékonyság, jövőorientáció, önkontroll, szülői bánásmód és elégedettség a szülői támogatással.
A mozgásszegény életmód kedvezőtlenül hat az emberek életminőségére és életesélyeire is. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a gyerekek. Egyrészt a mozgáshiányos életmód – főként a tévé és a számítógép előtt töltött idő miatt – már a fiatal korosztályban is egyre jobban terjed, pedig a gyermekkor döntően meghatározza egész további életünket. Ráadásul, aki mozgásszegény életmódot folytat, az az ebből fakadó rizikófaktorokat átörökíti az utódaira is. Nem véletlen, hogy egyre nő az elhízott vagy cukorbeteg gyermekek száma.
(Ismeretlen szerző)
(A kép illusztráció! Forrás: pixabay.com)
