Egy szerelmi kapcsolat megszakadásának a feldolgozása néhány hónaptól néhány évig terjedhet. Ami azt illeti, ritkán találkoztam olyan férfival, aki nem években mérte a szenvedését egy jelentős párkapcsolat megszakadása után. A kutatások is azt mutatják, egy válás feldolgozása 1-4 évet vesz igénybe.

Két-három évig voltam padlón. Próbálkoztam nőkkel, jöttek-mentek, mindig volt valakim, de alapvetően nem segített. Öt év múlva kezdtem felszabadulni. Kívülről úgy látszott, milyen fasza csávó vagyok, mert buliztam, nöztem, de valójában évekig egy rakás szerencsétlenség voltam. A feldolgozás időtartama számos tényezőtől függ.

Volt-e már hasonló tapasztalata korábban, amelyből megerősödve került ki, felismerve, hogy túlélhető a csalódás?

Milyen személyiségjegyekkel, megküzdőképességgel rendelkezik?

Milyen életkorban történt a válás? Vannak-e súlyosbító tényezők?

Kapcsolódik-e a váláshoz a gyerekek láthatása körüli nehézség?

Milyen kapcsolati hálóval rendelkezik?

Milyen jellemzői vannak ez időszaknak?

Röviden összegezve rendkívül komplex.

■ Kontrollálhatatlan gondolatok: Csak zakatolt az agyam tovább a lányon, egészen addig, amíg telítődtem a magam őrületével.
■ Evés- és alvászavarok: Lefogytam 27 kg-ot, nem tudtam enni, éjjel álmatlanul gyötrődtem.
■ Szuicid késztetések, bosszúálló fantáziák: Kínzott az önelégtelenség érzése, az alulmaradás szégyene, ezért halálvágy is volt bennem. Bosszúálló fantáziáimban néha úgy képzeltem el a halálomat, hogy az a lehető legrosszabb legyen a volt feleségemnek.
■ Nyugtalanság, agitáltság: Óriási bumm, teljesen szétrobbant állapot volt, nyugtalan létezés, kezelhetetlen erő.
■ Munkaképtelenség vagy munkába menekülés: Vannak, akik őrült módon munkába temetkeznek, de én olyan állapotba kerültem, hogy semmi erőm nem maradt. Megállás nélkül csak a családom elvesztésén járt az agyam, nem tudtam a
vállalkozásommal törődni.
■ Promiszkuitás: Elkezdtem csajozni társkeresőkön keresztül, kinyitni a szemem, lássuk, kik vannak a világban, hogy lehet ezt csinálni. Kétségbeesett kapálózás volt.
■ Szégyen, önbizalomvesztés: Állandóan kérődztem, mint egy tehén, hogy biztos én voltam alkalmatlan, én hibáztam, én nem vagyok képes megtartani a nőt.
■ Depresszió, fizikai elhanyagoltság: Hetekig csak feküdtem a sötét szobában, még zuhanyozni se mentem.
■ Önpusztítás: Ittam az Unicumot, és úgy vezettem, nem érdekelt, ha megállít a rendőr, de az sem, ha balesetet szenvedek, semmi nem érdekelt, csak a nagy fájdalom és annak állandó körüljárása.
■ Harag, ingerültség, dühkitörés: A munkahelyemen nem értették, mi van velem, miért csapok oda állandóan. Megjegyzem, én sem tudtam, mitől vagyok ilyen elviselhetetlen, az önismeretem nulla volt, csak később jöttem rá, mikor elkezdtem
magammal foglalkozni.
■ Bűntudat: Nagyon nehezen feldolgozható számomra, hogy ez a rettenet, amit én okoztam magam körül a pokoljárásommal, hogyan hatott a feleségemre és a gyerekeimre.
■ Meghasonlott állapot: De nemcsak félelem volt bennem, hanem harag, szexuális éhség, téboly. Az új férfi megjelenésekor konkrétan megőrültem.

A megküzdés

A társastámasz-kutatásokra hivatkozva, azt figyelhetjük meg, hogy jelentős szerepe van az egészségmegőrzésben a személyt körbevevő szociális hálónak, amely hat az önértékelésre, a stressz által kiváltott szorongásra, a depresszió kialakulására. Míg az izoláció negatívan fejti ki hatását, addig a támogatottság többféle módon segíti a megküzdést.

Barátok jelenléte vagy elérhetősége tompítja a csapást. Sajnos a férfiak támogatási rendszere sokkal felületesebb, és
drámai módon sokszor az egyetlen bizalmasukat veszítik el a feleség személyében válás vagy haláleset
következtében. A beszámolók szerint a férfiak jelentős része még a barátainak is csak szőrmentén jelezte, hogy nincs jól,
de hogy mennyire padlóra került, arról hallgatott.

Egy másik kultúrában élő férfiaknál: 

Egy tibeti utazás során a posta utoléri az expedíciót, így az egyik ser- pa megtudja egy levélből, hogy a felesége elhagyta. Döbbenten felkiált, majd feltápászkodik Gyötrelmes arccal néz a többiekre, és vár, amíg köréje gyűlnek. Sírva számol be nekik a hírről, mire néhány barátja is elsírja magát. Közelebb gyűlnek, hogy osztozzanak a fájdalmában, így esélye sincs magába zárkózni. Életben marad, és képes továbblépni.

Szerencsére nem minden férfi szenved magányosan. Vagy vannak olyanok akik jobban szeretnek egyedül boldogulni a gondjaikkal.

E. f – S. M
(A kép illusztráció! Forrás: pixabay.com)