Az egyik legmélyebb, legnehezebben gyógyuló seb a szeretett társ elvesztése szakítás vagy válás következtében. Ne is csodálkozzunk ezen, hiszen a férfilét színpadán zajló dráma főszereplője a Nő – a férfi valójában akkor is a vonzáskörében marad, ha fél és menekül az elköteleződéstől. A veszteség megsemmisítő lehet, alapjaiban rendítheti meg a férfi azonosságtudatát.

A férfiak elhagyó félként is megszenvedik az elszakadást. Sokszor hónapok gyötrelme előzi meg, mire ki merik mondani, hogy be szeretnék fejezni a kapcsolatot. Nem kívánnak a társuknak fájdalmat okozni, de a szakítással ez elkerülhetetlen. Az első barátnőmet én hagytam el, és attól volt megrázó, hogy ő annyira szeretett, úgy sírt, hogy majd megszakadt a szívem, és nem tudtam, jót teszek-e. Sajnos az is előfordul, hogy annyira félnek konfrontálódni az általuk okozott szenvedéssel, hogy végül valahogy fu alatt elosonnak, amivel persze csak tovább rontják a helyzetet.

Természetesen az igazán drámai megrendülést az okozza, ha a férfi az, aki a szeretett nővel képzeli el a jövőjét, de ez az álom szertefoszlik. Az sem mindegy azonban, mindez hogyan történik: vannak súlyosbító tényezők, mint a váratlanság, a magyarázatnélküliség, a baráttal történő, dupla árulást jelentő megcsalás, vagy amikor visszamenőleg derül ki, hogy már egy ideje viszonyt tart fenn a társ egy harmadikkal. Amikor a baráttal megy el a kedves, az megmagyarázhatatlan, értelmetlen, mindennek a megtagadása. Megsemmisítő gyomros. Nehezen fogtam fel, hogy egyik nap még velem van a szerelmem, aztán hirtelen vége.

(Ismeretlen szerző)
(A kép illusztráció! Forrás: pixabay.com)